A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2007. július 13.-i zebegényi, Zebezumm fesztiválos koncertről

   "A világ legkisebb fesztiválja" hirdeti magáról a Zebezumm fesztivál, ami tulajdonképpen Jeti ex-szaxofonistánk családi házának kertjében zajlik, az ő szervezésében, mintegy 120 négyzetméteren, amiből még foglal a lépcsőlejáró, pár bokor, meg a büfé. Ez az egész olyan pótcselekvésforma lehet Jetinek, vagy tudja fene, mindenesetre bennünket is be lehetne utalni valahová, mert mi meg elfogadtuk a meghívást, pedig ismertük a körülményeket és tudtuk, hogy egy hangulatos dunaparti berúgást sokkal kisebb faxnival is meg lehet csinálni. Persze vehetjük úgy is, mint egy kultúrbulit, ahol először frakkban-csokornyakkendőben mindenki magáz mindenkit, persze mindezt csak azért, hogy a buli átlagállatsága valahol a nulla fölött legyen.

   A résztvevők már ismerték egymást, az Abszolút Hallás Blues Band és a Timur Lenk -hát elválaszthatatlanul épp nincsenek összefonódva, meg az egyéb ilyen marktingdumát is kihagynánk- maradjunk annyiban, hogy megismerve egymás alkoholfogyasztási és az ezzel arányban (hol egyenes, hol fordított) álló hülyeségi képességeit, a tagok kölcsönösen tisztelik egymást. Mint két vadnyugati fejvadász, hallottam, itt jársz Coloradóban, Véreskezű Jimmyt üldözöd. Ja, te meg Tobyt, a szökött rabszolgát. Viszkirum, de jó volt, akkor majd fussunk össze a Saloonban mondjuk a polgárháború után, hatkor.

   Szóval a Zebezumm fesztivál annyira kicsi, hogy némi túlzással a zenekarok megtöltik a helyet, vendégnek -pláne fizetőnek- nem sok esélye van, amolyan önsegélyező körré alakul az egész. A gázsi a büfé bevételéből lesz, következésképp az ember vadul iszik a büfében, hogy legyen gázsija, amiből majd ki tudja fizetni a büfét. Valamint vadul zenél, hogy szórakoztassa azokat az ivókat, akik majd őt fogják zenével szórakoztatni, amikor iszik.
   Persze lehetne választani azt a megoldást is, hogy zene magnóról, és közben iszunk, de akkor meg hol volna maga a fesztivál, csak arra jutunk, hogy ez egy igen korrekt módja a bebaszásszervezésnek. A legsárkányabb feleség/barátnő sem tud mit válaszolni a "ne haragudj, szívem, de tudod, egy egész fesztivál vár rám" mondatra a legszimplább "választhatsz, vagy én, vagy a fesztivál!"-on felül, de ilyenkor természetesen azonnal a fesztivált kell választani és kész.

   Sör, zsíroskenyér, lágy Dunába hugyozás, zene... azt hisszük, nem nagyon basztunk el semmit, bár a fene tudja, meg tulajdonképpen a lófaszt sem érdekel. Ezért tényleg nem biztos, hogy egy egész fesztivált kellett volna rendezni, de hát ugye nem a mi rezsink, akkor meg mit jár a szánk. Sőt. Legyen sok ilyen. Legyünk az Ezer Fesztivál Országa (évente természetesen), és kérjünk rá EU-támogatást. Ha mindegyiken részt akarunk venni, az nagyjából napi három fesztivál, ami rendben is lenne, csak majd úgy kellene tervezni a keretet, hogy az EU-támogatásból a májcsere is kifussa.

« vissza