A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. március 25. szombat - Budapest, Rocktogon (Bp. VI. ker. Mozsár u. 9 - az Oktogonnál) - Timur Lenk Nagykoncert!

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2005. március 4.-ei kékyukas koncertről

   Ez a koncert most főleg nem a zenéről szólt. Arról is, persze, egy koncertnek ez már csak tulajdonsága, hogy zene is van benne, bár nem feltétlenül, különböző okokból velünk is történt már ilyen. Ez a koncert főleg arról szólt, miért is nem fogunk eztán soha sem a Vörös, sem a Kék Yukba menni. Lehetne ez az ok a nő ("Cherchez la Femme"), a hatalmi legitimáció ("I Will Take Over the World"), de ebben az esetben az ok a pénz.

   Talán illúziókat rombolunk, de mi a fellépésekért pénzt szoktunk kérni, általában kapunk is, ezt az unalmas egyhangúságot szokták megtörni a vörösyukas koncertek. Kétszer is megszívtuk már, ezért kicsit fáztunk az egésztől. Biztattak ugyan, hogy ez a Yuk nem az a Yuk, mert az vörös volt, ez meg kék, de mi tudtuk, hogy ugyanaz a Bernáth/Y a tulaja mindkettőnek, innen indult az egész.

   Illetve nem is, onnan indult, hogy a Rizsa nevű zenekar meghívott bennünket a Nagy LóFEST! fesztiválra, mert akkor mindenkinek jó lesz. Ott lesz a Boogie Mamma is, meg egyéb nívós zenekarok, mi meg szeretünk törleszkedni, jó, miért ne. Mondtunk egy számot, amit a hely nagy nehezen, két feltétellel elfogadott, úgymint 1.) számlát kérnek (rendben, de akkor plusz ÁFA), 2.) ha nincs elég bevétel, a Rizsás szervező gázsijából állítják elő a miénket.
   Felhívtuk a Rizsásokat, hogy ez nekik komoly kockázat, ugyanis mi is szabtunk egy feltételt, nevezetesen hogy -az előzetes rossz tapasztalatok miatt- előre kérjük a pénzt, ha az nincs, fel sem megyünk a színpadra, vajon így is kellünk-e. Kellettünk, hát akkor rajta. Bernáth/Y személyesen és gyakorlatilag szívózásmentesen ki is fizette, amiben megalkudtunk, a számlát odaadtuk, nincs mese, itt most zenélni kell.

   A zenéről azért mégiscsak sommásan: első zenekar, Yellow Spots kib.tt király muzsika, állat nagybőgőssel, a már jelenlevő TL-tagok már-már elgondolkodtak a hangszereik környezetkímélő újrahasznosításán, ekkor azonban jött a Rizsa és helyükre tette a dolgokat. Sokkal szerényebb tudással, ám elsöprő lelkesedéssel - őrjöngő siker a közönségben (átlagéletkor 18 alatt) mely a busás belépő ellenére már jócskán 200 fő fölé duzzadt.
   A Rizsa rendesen a Timur Lenk h/őskorát idézte, amikor még a szegedi bulijainkon rendszeresen megjelenő Nyers-dobos Volent Zsoltit egyszer Taki megkérdezte, hogy képzett zenész létére miért is jelenik meg rendszeresen és azt a választ kapta, hogy őt mindig elbűvöli az a gátlástalanság, amivel mi kiállunk a színpadra. Viszont azt is egy képzett zenész mondta valamikor, hogy a sikerrel nem lehet vitatkozni, úgyhogy hajrá Rizsföld, hajrá Rizsák!

   Itt köszönnénk meg az utánunk következő Boogie Mamma zenekarnak azt a kurva nagy Marshallt, amivel egyáltalán el tudtunk indulni. Mondták, hogy lesz minden, ezért szinte semmit nem kell hozni. Nem is hoztunk, ezért aztán a koncert olyan ötperces tétova toporgással kezdődött, hogy és ezt most akkor így hogy. Szerencsére Takinak eszébe jutott, hogy megkérdezze a közönséget, nincs-e valakinek egy gitárerősítője, és volt, akinek volt!
   A punkok is valahogy átalakultak idősebbekké, vagy a fene tudja, a falból léptek elő úgy hatvanan, mindenesetre a Yukakban szokásos, azaz borzalmas hangosítással kellemesen fárasztó koncertet nyomtunk, megmártóztunk kissé a kultság csodás érzésében, amit Boogie Mammáék egy korrekt ska műsorral fejeltek meg.

   Eddig tökéletes is volt minden, ha ekkor szépen mindannyian kiisszuk söreinket és hazaindulunk, lehet hogy a Kék Yuk megmarad kellemes emléknek, amelyen öregkorunkban kopaszon és járókeretesen is elmerengünk két infúzió között. De nem így lett, Taki és Endre vesztükre időztek még egy kicsit, így részesei lettek egy nem mindennapi bohózatnak.


Főbb szereplők: Taki (T.)
Bernáthy (B.)
Endre (E.)

1. Felvonás:
hőseink, Taki és Endre délcegen részegeskednek az olcsónak semmiképp nem nevezhető bár pultjánál, midőn egy nagydarab vitéz megszólítja őket.

Vitéz: -Gyertek a főnökhöz, gond van a pénzzel!

   Hőseinknek nem kell több, zsé már a zsebben, mi történhet, beballagnak a marcona vitéz nyomában a főnöki zugba, sejtve, hogy ott vidám kalandok várnak rájuk.

2. Felvonás:
(főnöki zugoly, a trónon a főnök, Bernáthy, öltözéke és arcszőrzete az egykori Apostol énekesének szánalmas másolata. Körben az aznapi zenekarok egy-egy tagja, gondterhelt arccal, középen a kis dohányzóasztalon véres rongyként a Timur Lenk számlája)

B.: -Na gyertek csak, gyertek, ők azok, miattuk van ez az egész!

Hőseink döbbenten körbenéznek, van-e más is, aki rajtuk kívül nem érti, mi folyik itt.

T.: -Mi a gond?
B.: -Lenyúltátok a bevételt, veszteséges a buli!

   T. ekkor percekig tartó hahotázásba kezd, láthatóan nem tudja abbahagyni. (tudvalevő, hogy neki már nem új B. furcsa "humora", hisz korábban már végignézett egy hasonló, veszteséges buliról szóló komédiát, igaz, akkor csak ő és B., valamint a pénztárgép voltak jelen, melyen B. drámainak szánt monológ mellett közel fél órán át számolta a "veszteséget", hogy végül párezer forintot lealkudhasson a gázsiból)
   A hangulat a társzenekaroknál lassan oldódik, különösen, miután T. emlékezteti a Rizsa képviselőjét, hogy ő bizony előre szólt, hogy B.-nél gond lesz a gázsifizetéssel.
   A Timur Lenk jelenlevő képviselői ünnepélyesen kijelentik, hogy a kapott szerény gázsit jelen bohózat díszletein kívül szívesen egyenlő részben elosztják a pórul járt zenekarokkal. B. meglehetősen idegesen reagál, látván, hogy lassan mindenki előtt világossá válik, a TL is csak ugyanúgy fix gázsiban egyezett meg a hellyel, mint a többiek, és az egész komédia csak ürügy arra, hogy el lehessen sinkófálni a gázsi kifizetését.
   B. kétségbeesetten próbálkozik visszanyerni a kezdeményezést, ezúttal a TL-t befeketítésével próbálkozik, mondván hogy eltért az egyezségtől. Hőseink belemennek a mókába.

T.: -Miért mondod, hiszen megegyeztünk a gázsiban, X forintban?!
B.: -Na jó, de bruttó, vagy nettó?

   Ekkor már E. is gurul a röhögéstől, az arcokra lassan mosoly ül ki, B. kitart az ÁFÁ-ról szóló vitánál, mely cirka 5 vidám perc után oda lyukad ki, hogy jó volna, ha az ÁFÁ-t visszakapná. Hőseink kijelentik, hogy ezt minden további nélkül szívesen megteszik, amennyiben B. visszaadja vagy helyben megsemmisíti a Timur Lenk áfás számláját.
   B. erre nem hajlandó, és újabb, harsány kacajokkal tarkított, parttalan vitával töltött tíz perc után, mely során a "veszteség" nőttön nő, B. előrukkol a végső fegyverrel: sírásra görbülő arccal egy mikrofonalkatrészt emel az égnek, amely állítólag ma, és minden bizonnyal a Timur Lenk fellépése alatt sérült meg, és baromi drágába kerül.

   Ez volt az a pont, amikor hőseink elbúcsúztak, megköszönték az előadást, mondván eme mondva csinált káreset bevetésével elérte a csúcspontot a műsor, innen már csak rosszabb lehet.

3. Felvonás:
   Happy End: Hőseink másnap értesülnek, hogy B. végül kínkeservesen mégiscsak fizetett a zenekaroknak, és megállapítják, hogy bár jó kis előadás volt a tegnapi, de ez azért mégis csak az a típus volt, amit még egyszer semmiképp nem néz meg az ember.

   Csatlakozunk: Say No to Vörös Yuk .

« vissza