« vissza

   Egy kedves szegedi már nem egyemista (=akinek már van diplomatája) olvasónk, Orvos Vendel szerény hozzájárulása világunk kerekebbé tételéhez a "Sajtot evett Józsika" kapcsán. Jessz, jessz. Olvassatok és okuljatok.
   Köszönjük, Vendel!

   Esszém tárgya a Mr. Timur Lenk által komposztált rigmus [...].

   A szerző életrajzáról sajnos nagyon keveset tudok, előzetes kutatásaim nem vezettek számottevő eredményre, egyetlen biztos életrajzi adatot találtam rá vonatkozólag: a kis Lenk első éveit egy sajtgyár közvetlen közelében töltötte, árván, szülei a faragatlan, de becsületesen büdös sajterjesztő munkások voltak. Ezen ismeret azonban mindenki számára világosan alátámasztja az eredményt, melyet Freud pszichoanalízisének a versre való alkalmazásával kaptam: vagyis Lenk, önmagának is többé-kevésbé beismerve, az emberiség úgynevezett rejtett homoszexuális rétegéhez tartozik. A következőkben következzen hát egy rövid összefoglalása mindezeknek:

   Már a szöveget tartalmazó oldal is arulkodó: a legelső szembeötlő elem az egyetlen ismert fotó Timur Lenkről, mely erős oralitásról árulkodik, ez valószínűleg a nagyon hamar elvesztett anya hiányát jelzi, pontosabban azt, hogy női mellbimbó hiányában, kénytelen volt valami nagyobbat szopogatni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy miután a képet háromdimenziós sémára húztam, a fej torzulásai a fejtetőn határozottan egy nehéz, egyliteres söröskorsó aljának hű lenyomatát adták vissza.) A rejtettség bizonyítékaként láthatjuk a védekezően kimeredő szemfogakat, melyek a köztudatban bűnös vágyként szereplő homoszexualitás látszólagos visszautasítását mutatják. A sárga alakzatokat egyértelműen a sajttal azonosíthatjuk, de fontos megemlíteni, hogy lyukas sajttal! Azaz, Lenk személyiségének ilyetén, mondhatni furcsa fejlődése a gyermekkorral, pontosabban a sajtgyár közelében eltöltött boldog évekkel köthető össze.

   És most a vers: a szereplő hímnemű, a szerző már a második sorban az analitással köti össze: Józsika végbelén távozó anyag minősége átmenet a szilárd és a folyékony között. Ennek oka első pillantásra a sajt, ám a versszak második fele ezt cáfolja. A sajtgyári negyedben lakók köztudomásúlag utálják a sajtot, kedvenc ételük a kelkáposzta túróval. Ez és a fúró (fallikus szimbólum) nyilvánvalóvá teszi, hogy itt a sajt csak egy kép, mely szaga révén erősen utal a faragatlan, de becsületesen büdös sajterjesztő munkás alakjára, kinek fúró mozdulatai eredményezhetik a normális esetben szilárdnak mondható fekália lágy állagát. A következő versszak ismét a nagyközönség előtt nem vállalt homoszexualitásra utal: a bevezető kép egy malac (malac=disznó=disznóság), ráadásul vad (!) , mely a (bár a sajt tejtermék, tehát a szarvasmarhafélék nőstény tagjaitól származó váladékból készül, itt mégis hím egyedről van szó) (ismét vad !) hímállat erős visszautasítását jelenti. Az ilyen érzelmektől fűtött heves tiltakozás jellemző a Timur Lenkkel egyazon kategóriába osztható férfiak esetében. A törülköző is a menekülési vágyat fejezi ki, mellyel szeretné lemosni magáról mindazt, ami ráragadt, hogy aztán kutyasétáltatás közben ne láthassa a jónép azoknak a perceknek a bűnös örömét, melyet a csíkos (félvér?) guberálóval töltött. Masni=nőiesség, tehát Józsika, vagyis Timur a köcsög, de benne van a vágy, hogy ő lehessen a behatoló (ez a fúrós jelenetből kiderül).

   Az utolsó versszak a magyar lírának ritkaszép befejezéseihez tartozik. Kesereg a régmúlton, az elveszett örömökön, melyek jelen helyzetében (mint középkorú férfi a társadalom szerves része, így mind jobban el kell nyomnia vágyait) már nem illetik, ezért az alkoholizmushoz menekül (ez egyébként jellemző költészetére, az ivás mint szabadidős tevékenység nála már-már a munka szerves része), de természetét nem tagadhatja meg.
Az eső kifejezése a régen várt beteljesülésnek, a robbanásnak, a ... És mivel tudja, hogy ebben a környezetben talán soha nem lehet része az igazi szexuális kielégülésben, melegebb tájékra vágyódik. Az utolsó sor igen fontos: Timur Lenk személyisége talán már a szakadás előtti utolsó pillanatokban van, elkepzelhető, hogy már nem sokáig élvezhetjük önboncolgató, mélybe vájkáló költészetét, és valami másba fog merülni.
Úgyhogy mostantól mindenki figyeljen a háta mögé is!

   Ha valakinek nem tetszik, azt lefosom.

« vissza