« vissza

... 2009. április 24.-i pécsi PEN-es koncertről

   Fuzzy. Jelen esetben a szó azt a szabályozástechnikai eljárást jelenti, amelynél nem kizárólag igen/nem döntések játszanak szerepet (például mosógépeknél mosok/nem mosok), hanem a két véglet között is vannak állapotok (kicsit mosok, nagyon mosok, aztakibaszottdemocskossztrájkolok). Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nem muszáj teljesen, hanem lehet egészen kicsit is, vagy majdnem nagyon, vagy olyan közepeset, vagy annál azért egy kicsit kisebbet, vagy még annál is kisebbet, de csak egy kicsit kisebbet. Vagy nagyobbat, de nem annyira nagyobbat, hogy majdnem nagyobb legyen a csak kicsit kisebbnél, de azért elég nagyot. Ráadásul ez attól is függ, hogy ki nézi. És honnan. Meg meddig.

   Szóval ez egy ilyen fuzzy koncert volt, mondhatnánk azt is, hogy zűrzavaros, de az kevésbé hangzik jól. Eleve az éjféli kezdés nem sejtetett sok jót, éjfélig túl sok minden tud történni. Zuhognak a felesek, véletlenül elsül egy-két sör, aztán már ott is vagyunk egy félhomályos zóna szélén a nagy kérdéssel, hogy engedjünk-e az igen erős vonzásnak, aminek a vége a teljes homály. Vagy ne engedjünk, de akkor meg kedvetlenek leszünk, a közönség kiborul rajtunk, elkezd lázadni, a lázadás szétterjed egész Pécsen, kijön először a rendőrség, aztán a hadsereg, aztán mire kihajnalodik, már hadat is üzentünk Amerikának, ezt meg mégsem hagyhatjuk.

   Mivel megkértek bennünket, hogy öltözzünk be, némi töprengés és sör után José Armando Eduardo Rózsa Flores és a kormány-, valamint gazdasági világválság aktualitásának meglovagolása mellett döntöttünk. Gerillák leszünk, és ami a bolíviai sejtünknek, Rózsa Floresnek nem sikerült ott, majd nekünk sikerül itt. Puccsal leváltjuk a kormányt és átvesszük a hatalmat. Ráadásul a szigetes koncertről megmaradt gerillaruházatot is felhasználhatjuk, ami a gazdasági válság közepette gesztusértékű takarékosságnak is számít. Megalakítjuk a PINÁ-t, a Parlament Ingatlanhasznosító Nemzeti Alapot és kiadjuk az egészet gebinbe Parlament Plaza néven, a nagyteremben pedig IMAX-mozi lesz. A parlamenti gyűlésekhez -mivel hatan vagyunk- elég lesz a parlamenti büfé. Ingyenessé és tesszük a sört, illetve -hasonlóan a GYES-hez- alanyi jogon járóvá. És -hogy egy gesztust tegyünk a PEN közönségének- eltöröljük a tizenharmadik havi tandíjat.

   Ez volt a terv, sajnos a kivitelezésbe némi hiba csúszott, sajnos minden puccs alapvető követelménye az egységek közti kommunikáció az egyidőbeni akció érdekében, ez most nem volt meg. Elég messze voltunk egymástól, úgyhogy a ritmusszekció csak látvány alapján próbálta kitalálni, merre járnak a szólisták, meg hogy ha háromfélét hall, akkor ki után kellene menni. Cserébe viszont a szólisták is csak azt érezték, hogy némi zavar van az Erőben, azt már nem tudták, mit kellene korrigálni és merre. Nem való nekünk három négyzetméternél nagyobb színpad, na. A puccsból is csak valami zűrzavar maradt meg, elfoglaljuk Rózsa Florest, a bolíviai sejt elköltözik Budapestre, a Parlament büféjéből IMAX-mozi lesz, a tizenharmadik havi tandíj helyett tizenharmadik havi nyugdíj, és most jöjjön egy szép szerelmes, izé, forradalmi, akarom mondani forradalmian szerelmes dal, amit szerelmet hoz a forradalomba, vagy forradalmasítja a szerelmet, áh, mindegy, PINAAA!

   Valahogy megküzdöttünk az elemekkel, sajnos a koncert vége nemigen van meg, de valószínűleg a kormányerők ellenállásán megbuktunk, a végső csapást a koncert utáni törköly mérte ránk. Taki reggel felé csak óvatosan mert kérdezgetni, vajon tényleg sikerült-e átvenni-e a hatalmat, mert ha mégsem, ő meg berombol a parlamenti büfébe, az nagy blamázs. Igazán azt sem tudjuk, hogy a koncert blamázs volt-e vagy sem. Lehet, hogy nem is akarjuk tudni, maradjon homályban. Tudjátok, fuzzy.

« vissza