|
|
|||||||||||||
... a 2008. augusztus. 15.-i szigetes koncertről Hát majdnem lemaradtunk a Szigetről. Szépen ellustultunk, á, a Pesti Esteseknek majd csak intünk, aztán lesz Timur Lenk, ahogy mindig is, csak közben a Pesti Est meg csődbe ment, vagy megvették, vagy mindegy is, a fasz követi ebben a követhetetlen világban, hogy valaki épp szotyolanagykereskedésben utazik, acéllemezt árul, vagy pártot finanszíroz rejtve, esetleg együtt, aztán hol csődbe megy, hol új cége alakul, hol csak az ügyvezető változik, aki szintén ő maga, de nem ismeri az előző ügyvezető utasításait, mert az egy másik volt. Pár hasonlóan elvetélt ötlet után (ássuk át magunkat a Szigetre és álcázzuk magunkat Sex Pistolsnak, mint maharadzsák fensőbbségesen elefántogoljunk be azzal, hogy mi személyesen Gerendai díszvendégei vagyunk, csempésszük be magunkat egy sörszállító teherautóba, aztán egyszercsak csapjuk fel a ponyvát és mindegy, hol van a teherautó, kezdjünk el zenélni stb.) adódott egy lehetőség, hogy egy ivósátor mellett félgerilla módon, ha akarunk, zenélhetünk, nem basznak azonnal seggbe. Nekünk is kellett keresni a helyet, ahol a koncert lesz, mert mi sem tudtuk, kicsit szürreális volt, ahogy a világzenei színpadról hangzó hangos jekejeke közepette vallattunk -egyelőre inkognitóban- egy elkínzott infopultost, hogy hol a Fröccsöntő, nem tudta, de annyit köpött, hogy már sokan kérdezték ugyanezt. Jó, akkor ha jön az In-Kal, ártatlan arccal el tudunk vegyülni a közönség közt. És tényleg. Nem lenne forradalmi dolog eltitkolni, hogy számítottunk jópár emberre, de ennyire nem. Kicsit zavarba is jöttünk, főleg hogy a sötétben elhagytunk egy kábelt, de ezt pontosan a pótlás megérkeztének pillanatában meg is találta valaki, pont, mint a kommandós filmekben, amikor már a hajpántos főhős az ellenséges gyalogságot lőszer híján az utolsó lábszárcsontig szétrágja, de aztán jön egy tank és nagy lesz a kétségbeesés, mert az isten pénze nem lesz elég a fogorvosi számlára, de aztán hirtelen az egyik fából egy harkály kipottyant egy töltött RPG-t a földön heverő másik mellé így van lehetőség feszültségnövelési célzattal egyet hibázni. Ráittunk egy kicsit az ijedtségre és nekiálltunk a kapitalisták elkergetésének. Régi alapvetés, hogy a Timur Lenk koncerteknél a zenélés minősége és a koncert sikeressége között nemigen mutatható ki összefüggés, ez most is tökéletesen beigazolódott, nagyon -na jó, nem olyan nagyon- régre kellett visszaemlékeznünk, mikor játszottunk ennyire részegen. A dolgot nem könnyítette meg, hogy éjfélkor napszemüvegben zenélni nem egyszerű, jobbára csak tapogattunk. Ennek ellenére a forradalmi hevület csak nőtt, az In-Kal sem tűnt fel, talán mégsem zsákban jutunk haza. Vagy mégis, de nem ettől. Szóval szar volt ez nagyon, de senki nem foglalkozott vele. A közönség részéről ez érthető, mert ők úgysem tudtak volna semmit tenni. Mi tudtunk volna, de sajnos nem tudtunk, még ha zsákban is visznek el bennünket. De ne foglalkozzunk ezzel. A forradalmat teljesen sikeresnek nyilvánítjuk, hogy a nagyszínpad helyett a Fröccsöntő melletti csatornafedelet foglaltuk el, nem számít, Fidelék sem problémáztak, hogy ez most előttük a Moncada laktanya, vagy egy kocsma, egy hülyeség, el kell foglalni, legfeljebb, aki nem szerencsés, zsákban viszik haza, és aki szerencsés, azt is. |