« vissza

... a 2008. augusztus. 15.-i szigetes koncertről
Képek »

   Hát majdnem lemaradtunk a Szigetről. Szépen ellustultunk, á, a Pesti Esteseknek majd csak intünk, aztán lesz Timur Lenk, ahogy mindig is, csak közben a Pesti Est meg csődbe ment, vagy megvették, vagy mindegy is, a fasz követi ebben a követhetetlen világban, hogy valaki épp szotyolanagykereskedésben utazik, acéllemezt árul, vagy pártot finanszíroz rejtve, esetleg együtt, aztán hol csődbe megy, hol új cége alakul, hol csak az ügyvezető változik, aki szintén ő maga, de nem ismeri az előző ügyvezető utasításait, mert az egy másik volt.
   Szóval ott álltunk április közepén, hogy a Szigetre minden fellépési lehetőség február óta betelt. Hát akkor legyen nem hivatalos a fellépés, gondoltuk, krisnásnak öltözve szépen behátizsákozzuk az erősítőket, aztán mire a népek feleszmélnek, már nem a Hare Krisna, hanem Mutasd a Pinád fog dübörögni. De akkor elég gyorsan vége lesz koncertnek, meg ha üt is az In-Kal, az fáj, ráadásul erősítőkkel menekülni, az még fárasztó is a tetejébe.

   Pár hasonlóan elvetélt ötlet után (ássuk át magunkat a Szigetre és álcázzuk magunkat Sex Pistolsnak, mint maharadzsák fensőbbségesen elefántogoljunk be azzal, hogy mi személyesen Gerendai díszvendégei vagyunk, csempésszük be magunkat egy sörszállító teherautóba, aztán egyszercsak csapjuk fel a ponyvát és mindegy, hol van a teherautó, kezdjünk el zenélni stb.) adódott egy lehetőség, hogy egy ivósátor mellett félgerilla módon, ha akarunk, zenélhetünk, nem basznak azonnal seggbe.
   Hát ez már valami, Che is csak egy kis csapattal kezdte Bolíviában. Az már csak nüansz, hogy zsákban végezte, de talán nekünk menni fog, hogy a helyi peonokat magunk mellé állítsuk és azok elrejtsenek bennünket a kormányerők elől. Megszerveztük a fegyvererősítőszállítást, a lőszerutánpótlással nem kellett foglalkozni, ha valaki a Szigeten nem tud sehogy seggpicsa részegre berúgni, az megérdemli és magára vessen és zsákban vigyék haza. Némi spanyol nyelvlecke, szombrerosz, hermanosz, szigarillosz, alkoholosz, több nem is kell. Ja, pinosz. Úgy éreztük, hogy mindenre fel vagyunk készülve. Pedig mint utólag kiderült, nem. Vagy mégis? Idézet forradalmár testvérek csata közbeni kommunikációjából.
- Te, hogy mondják spanyolul, hogy öngyújtó?
- Gyufa, bazmeg, gyufa!"

   Nekünk is kellett keresni a helyet, ahol a koncert lesz, mert mi sem tudtuk, kicsit szürreális volt, ahogy a világzenei színpadról hangzó hangos jekejeke közepette vallattunk -egyelőre inkognitóban- egy elkínzott infopultost, hogy hol a Fröccsöntő, nem tudta, de annyit köpött, hogy már sokan kérdezték ugyanezt. Jó, akkor ha jön az In-Kal, ártatlan arccal el tudunk vegyülni a közönség közt. És tényleg. Nem lenne forradalmi dolog eltitkolni, hogy számítottunk jópár emberre, de ennyire nem. Kicsit zavarba is jöttünk, főleg hogy a sötétben elhagytunk egy kábelt, de ezt pontosan a pótlás megérkeztének pillanatában meg is találta valaki, pont, mint a kommandós filmekben, amikor már a hajpántos főhős az ellenséges gyalogságot lőszer híján az utolsó lábszárcsontig szétrágja, de aztán jön egy tank és nagy lesz a kétségbeesés, mert az isten pénze nem lesz elég a fogorvosi számlára, de aztán hirtelen az egyik fából egy harkály kipottyant egy töltött RPG-t a földön heverő másik mellé így van lehetőség feszültségnövelési célzattal egyet hibázni. Ráittunk egy kicsit az ijedtségre és nekiálltunk a kapitalisták elkergetésének.

   Régi alapvetés, hogy a Timur Lenk koncerteknél a zenélés minősége és a koncert sikeressége között nemigen mutatható ki összefüggés, ez most is tökéletesen beigazolódott, nagyon -na jó, nem olyan nagyon- régre kellett visszaemlékeznünk, mikor játszottunk ennyire részegen. A dolgot nem könnyítette meg, hogy éjfélkor napszemüvegben zenélni nem egyszerű, jobbára csak tapogattunk. Ennek ellenére a forradalmi hevület csak nőtt, az In-Kal sem tűnt fel, talán mégsem zsákban jutunk haza. Vagy mégis, de nem ettől. Szóval szar volt ez nagyon, de senki nem foglalkozott vele. A közönség részéről ez érthető, mert ők úgysem tudtak volna semmit tenni. Mi tudtunk volna, de sajnos nem tudtunk, még ha zsákban is visznek el bennünket.

   De ne foglalkozzunk ezzel. A forradalmat teljesen sikeresnek nyilvánítjuk, hogy a nagyszínpad helyett a Fröccsöntő melletti csatornafedelet foglaltuk el, nem számít, Fidelék sem problémáztak, hogy ez most előttük a Moncada laktanya, vagy egy kocsma, egy hülyeség, el kell foglalni, legfeljebb, aki nem szerencsés, zsákban viszik haza, és aki szerencsés, azt is.

« vissza