Az egyértelműen világsikernek mondható"Ölelj, míg jön a hajnal" után a kiváló és méltán közismert szerzőpáros (Sue-Ann Richardson és Jeff McNemara) férfitagja újabb regényfolyammal jelentkezik, miáltal az olvasóság szíve valósággal ismét feldobbanhat: Hát lehet ez? Lehet ezt fokozni? Van-e egy bármekkora hatalmas számnál is nagyobb szám? Most már tudni fogjuk, ki ölte meg Kennedyt?
   Bátran jelenthetjük ki: lehet, lehet, van és továbbra sem. Ugyan más név alatt (és ugye mindenki tudja, hogy több írói álnevet csak a legnagyobbak használnak, nehogy túlterheljék az olvasót, hogy egy ember hogyan tud ennyire sziporkázó lenni), de szerzőnk végbeviszi a lehetetlent: megreformálja a költségvetést újra és még jobban elkápráztatja az olvasókat, akik valósággal csak hápogni fognak majd tudni ezáltal.

   Ha valaki esetleg túlműveltségből fakadólag a címválasztás miatt összefüggést vélne felfedezni Stendhal művével, segítünk: nem, a hasonlóság közvetlenül a cím után véget is ér. Ha pedig valaki alulműveltségből fakadólag nem akarja elolvasni a művet, mert nem jut a címnél tovább, kifejtjük az allegóriát: amiről szó lesz, az a vér és a geci.

   Hölgyei és uraim, Villiers de Bouzainville!

   Villiers de Bouzainville :
Vörös és fehér