« vissza

2007. augusztus 23.-i szegedi, SZIN-es koncertről

   Rosszabbikkóla színpad, baszki. Tényleg azt hittük hogy ez a neve, nahát ezek az ifjak bátran nekimennek a globalizációnak, őszintén kifejtik a véleményüket, ráadásul harcosan plakátra is írják azt. De nem, Pepsi-színpad, kár érte. De legalább őszinte volt a rendezvény, a cigis-kólás-sörösstandokról (mindegyik gondosan kivilágítva) azonnal lehetett tudni, ki az, aki a szívén viseli a szegedi ifjúság sorsát, demagóg módon azt is mondanánk, hogy érdekes módon egyetlen tankönyvkiadó sem képviseltette magát. Persze igazuk van, itt valószínűleg nem lett volna nagy keletje az árujuknak, de hogy meg sem próbálták, az csalódás. Legalább becsempészték volna magukat, aki vesz egy csík cigit, féláron vehet mellé pulmonológia-tankönyvet, aki vesz egy láda sört, felajánlják neki az ingyen helyi májbiopsziát, aki pedig komolyan gondolja, hogy ő majd mindjárt tényleg felsőfokú oktatásban vesz részt, jelentkezhet a sorsolásra, ahol Dr. Veér "22 év a Lipótmezőn" című műve vár párszáz példányban a szerencsésekre.
   Persze a kultúra, a tudomány és a pénz már régen összekeveredtek, de még nem tökéletes a dolog, régen várunk arra a hiánypótló bibliakiadásra például, aminek az első lapján a Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezete szerepel mint támogató és van benne egy tanulságos nulladik könyv Szabó Patríciának, a Cosmopolitan főszerkesztőjének a tollából.

   Szóval éppenhogy odaértünk, mert a bejáratnál a cigis meg sörösstand volt, a színpad az el volt dugva valahol hátul, keresni kellett erősen. De nem panaszkodnánk, mi is tudjuk, mi a helyes sorrend, először a sör+cigi, aztán a kultúra. Valahol ott kellene lennie a sorban a pinának is természetesen, de sajnos a mobilkuplerájok rövid hungaroringes tündöklése óta ez nem igazi kereskedelmi opció.

   Hónapokkal korábban úgy kezdődött az egész egyébként, hogy hogy ez egy nagyon nagymérvű meg nagyívű koncert lesz és Badár Sándorral együtt fogunk fellépni. Ő azt csinál, amit akar, énekel velünk, vagy mond vicceseket, ugyanez állna ránk is, énekelünk vele, vagy mondunk vicceseket és akkor ez a két énekelés meg dupla viccesség nagyon jó lesz. Ehhez képes Badár Sándor valahogy kikopott a képből, majdnem a koncert is, de azt nem hagytuk, bár méláztunk rajta, hogy az volna a legjobbm ha menne egyedül a Badár, a gázsin meg osztoznánk.

   A színpadon Dörti meg Bárkesz próbáltak úgy tenni, mintha hatan lennének, vagy ha nem is, mindjárt annyian lesznek, mert különben szerződésszegés, kézlevágás, miegymás. A többiek is próbáltak úgy tenni, mintha már régóta itt lennének a színpadon, csak egy pillanatra leugrottak cigiért meg sörért. A színpad előtt meg a közönség próbált meg úgy tenni, mintha többen lenne harminc főnél. Egyikünknek sem sikerült. Ez már a második SZIN-ünk, az elsőn sem sikerült. Lassan nem kellene már áltatnunk egymást, gyűljünk össze valami hangulatos kiskocsmában és a vak szaxofonos bazseválása mellett igyunk hősiesen.
   Lehet, hogy ez az előbb fanyalgásnak hangzott, talán azért, mert az volt. Szeretünk mi zenélni, meg vannak emberek, akik eljönnek a koncertjeinkre, őket is szeretjük, de minek ehhez ekkora színpad? Persze jólesik, meg olyan hivatalos, meg azért csak kellemes, hogy amikor kér az ember a monitorban prezencet magára, akkor azonnal jön valaki a sörrel meg az öngyújtóval, de akkor is feszengős érzés.

   De ha mindettől eltekintünk, akkor akár még jó is lehetne a koncert, hacsak el nem rontjuk. Lányos zavarunkban tréfásan mondtuk, hogy háttakor sziasztok, eljöttünk ide Budapesről, ahol emeletes házak vannak, ide vidékre. Aztán Fisher ezt a jóízlés határain túl kezdte feszegetni, szerencsére a többiek leállították, pedig őszerinte még bőven lett volna lehetőség a témában. Akár az is, hogy megvernek bennünket, tromfoltak a többiek.Hát jó, akkor szóljon ez a koncert is a szerelemről.

Szeretünk benneteket, vidékiek.

« vissza