|
|
|||||||||||||
... a 2005. augusztus 10.-i Sziget es koncertről Hagyomány, csak kicsit másképp. Kezdjük a másképpel, végre sikerült kikönyörögnünk, hogy nyolc órakor kerüljünk színpadra, bár ezzel azt is kockáztattuk, hogy mindenki elmegy a Quimbyre, de -vigasztaltuk magunkat- most legalább kiderül, ki az igazhívő timurlenkes, a többiért meg nem kár. Rögtön a mentegetőzés. Nem vagyunk mi szokva ahhoz, hogy oldalt figyel három ember, akinek lehet mondani, hogy amit belül hallunk, abból ez sok, az kevés. Következésképp rengeteget szenvedtünk attól, hogy egyáltalán nem hallottuk egymást. De eleve nem számítottunk semmi jóra, a próbák egészen jól sikerültek, törvényszerűen nem következhetett más, csak egy hatalmas bakihalmaz, kizárólag abban lehetett reménykedni, hogy a show ezt mind elfedi. Márpedig a jelek szerint elfedte. Igaz az a mondás, miszerint nem igaz, hogy a tévében a szöveg csak másodlagos, mert még harmadlagos sincs. Taki megígérte valami fórumon, hogy a Timur Lenk történetének legcikisebb kinézését fogjuk produkálni, és ezt be is tartottuk. És itt kanyarodnánk rá az egész koncert elvi alapvetésére, mert a szigetes koncerteken ilyen mindig van (a legalapabb alapvetés, hogy a Szigeten elkövetett dolgoktól leszünk marha híresek és főleg gazdagok), ha nem is mindig jön le, aprópénzre váltva mi is az valójában. Idén úgy döntöttünk, hogy menedzsert fogadunk, mert beláttuk, hogy magunktól nem jutunk sehova. Viszont a fiatal menedzserek drágák, mert még fiatalon akarják maguknak összeharácsolni a rózsadombi villát, meg az A8-as Audit, ezért inkább a régi garnitúrából választottunk egy olyat, aki ráadásul már bizonyított is. Az, hogy miben, nem fontos, jó menedzser ugyanúgy tud menedzselni egy autógyárat, mint egy kötödét, vagy egy focicsapatot. Udo pedig, aki a volt NDK sokszoros ilyen-olyan bajnok női úszóválogatottjának volt az edzője, szívesen vállalta, hogy bennünket is csúcsformába hoz az estére. A jól bevált módszerein pedig nem szeretne változtatni. Szóval a koncert. Elbasztunk mindent, amit csak el lehetett, szerencsére a régi Timur Lenk rajongók ezt már úgy megszokták, hogy észre sem veszik, az újak pedig úgysem tudják, hogyan kellene hangzania egy számnak. Ha pedig már ismerik az internetről, még mindig hivatkozhatunk arra, hogy ez a koncertváltozat. |