A koncertek: 2024. október 24. csütörtök, Dürer Kert (1117 Budapest, Öböl u. 1., a Hengermalom utca Dunához közeli vége). Timur Lenk, Bólogató Kutya, SMRGL - Dürer Kert |
||||
| A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » | A vendégkönyv » | A TL a Fácsén » | Timur Lenk-póló kapható » | |
| Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540 |
||||
... a 2004. április 28-dikai szegedi (Irinyi-udvari) koncertről
Korrekt iparosmunka. Elmentünk, ittunk, csapba hugyoztunk, zenéltünk, ittunk, majd eljöttünk. Nagyjából. Átlagban. Az amúgy is elhanyagolható mennyiségű szegedi koncertek az elhanyagolható mennyiségű kivételtől eltekintve ritka szarok voltak az utóbbi pár évben. Nem vártunk sokat ettől a koncerttől sem, főleg, hogy aznap volt a Brazília-Magyarország futballmeccs, ilyesmit már szoptunk be. Most viszont kikötöttük, hogy csak meccs után játszunk. Erre rábólintottak, sőt, azt is megígérték, hogy szereznek egy kivetítőt, amin megy a meccs, ha a koncertre nem is, erre már csak bejönnek az emberek.
És minden úgy is lett. Volt kivetítő, be is jöttek az emberek. Az egyetemi könyvtár mögötti sörkertbe, mert a kivetítő ott volt. Mi is átmentünk oda, mert ott volt a kivetítő, meg a sör, az Irinyi-udvarban összevissza tíz ember ha lehetett. Jó, folyik minden a szokásos mederben.
A Karabélyosok megígérték, hogy beállnak helyettünk, aztán lepakolnak, megvárják, amíg mi zenélünk, aztán majd ők jönnek. Nem egy idegbeteg társaság, az már biztos. Megjegyeznénk, hogy a basszusgitárosuk szemmel láthatólag a Dr.Flash ban is remekel.
Szóval azt vártuk, hogy az a tíz ember a meccs végén felhízik mintegy tizennégyre, aztán egyre lanyhuló érdeklődés mellett dicstelenül távozunk, mint már annyiszor, maximum a technikus integet utánunk, vagy még az se. De most Szeged (a közben hallott sirámokkal ellentétben, amik szerint -a régi viccet idézve- a szegedi diákélet a szakadék szélén áll, ám azóta egy nagy lépést tett előre) kitett magáért. A Szegedi Egyetem párezres hallgatóságának igenis sikerült kiállítani azt a százegynéhányfős küldüttséget, amely ügyesen képviselte az ifjúságot az öreg szegediek koncertjén.
Taki először próbált volna valamit mondani is a számok között, cizelláltat és szépet, aztán erről lemondott. Szegeden Takiról mindig lekopik az életkor, a munkahely, a fővárosi élet meg ilyenek által rákent máz és előjön belőle a tuti bulista, függetlenül attól, mekkora a közönség. Most ráadásul voltak is jócskán, sőt táncoltak is, buli volt, "ez itt a helyi Nirvána", na végre.
Ja, a hangosítás se volt rossz, bár ha jó a buli, az mindegy. Mi sem voltunk rosszak, bár ha jó a buli, az is mindegy.