« vissza

... a 2004. március 14-dikei Zenekupolás koncertről

   Egyszerű feladat nagyon egyszerű kivitelezéssel. Taki, amikor felderítőként bedeszantolt a helyre, eléggé pozitív jelentést adott le. A hely korrekt, kulturált, ez utóbbin kicsit rontani fogunk, de még akkor is. Egy hátránya van, hogy újreneszánsz üveg-acél-betonépületről van szó, vagyis a hangzás nagyon szar lesz, mert döngeni fog az egész. De mint azt tudjuk, a közönség jó csillapítóközegként működik, tehát amikor majd bejön ránk a sok-sok ember, akkor majd jó lesz minden.

   Egyik sem jött be. Sem a számítás, sem a sok-sok ember, így a csillapítás sem. Hálistennek csak keveset tipródtunk azon, hogy adjunk-e koncepciót a koncertnek, mert nemigen lett volna érdemes túlspilázni az egészet. A másnapi nemzeti ünnepre tekintettel mint márciusi öregek hirdettük magunkat, a jelmezt Taki és Fisher kackiás, rajzolt Petőfi-bajsza és kecskeszakálla jelképezte.
   Takitól teljesen meglepő módon a szövegek nem mentek el a szerelmes dalokon hajózás irányába, hanem adekvátan illeszkedtek a forradalmi hevülethez. Egyik legjobb poénja a "Most attól a forradalmár tesvérünktől játszunk el egy nótát, aki olyan nagy forradalmár, hogy kettő is kitelik belőle - Lakodalom Lajosról van szó." volt. Az hálistennek senkinek nem tűnt fel, hogy -bár két történész is van az együttesben- a tizenkét pontból hirtelen egyedül az "Unió Erdéllyel" ugrott be.

   Egyébként meg jó szar volt az egész. Mondtuk ugyan a technikusnak, hogy nem kellene ordíttatni a rendszert, de csak az lett a vége. Abban az üres fémhodályban olyan volt az eredmény, mintha a Balaton partján játszottunk volna kánonban egy kibaszottul hamis és enervált tihanyi visszhanggal, ami ráadásul hol késik, hol siet. A faszán egybefolyó hangkáoszt csak a közönség számvégi megkönnyebbült sóhajai színesítették kicsit, hogy végre van egy kis csend.

   Richard, a Carpetbagger vezére hozott nekünk valahonnan egy óriáspizzát, amit köszönünk neki. Lehet, hogy ezt később már megbánta, mi messze nem voltunk olyan precíz gyerekek, mint a Mindegy tagjai, akik takkra fél kilenckor elkezdték és ugyanúgy takkra fél tízkor befejezték. Viszont a pizza csak fél tíz előtt egy kevéssel érkezett, ezért mi nem pontosan fél tízkor kezdtünk. És nem pontosan egy órát játszottunk, szegény Carpetbaggerék csak idegesen fészkelődtek, mikor megyünk már a picsába.

   Utolsó szám. Még egy utolsó szám. Meg még egy utolsó szám. Legutolsó mutatványként Taki telefonált a szervezőnek (nem azonos a tulajjal), aki elmagyarázta, a kialkudott összeget miért kell csökkenteni az áfával, a fűtésszámlával meg a helység légköbmétereinek számával. Szóval nem tudunk egyértelműen pozitívan nyilatkozni se magunkról (bár az szinte mindegy volt, ahogy szólt az egész cucc), se a helyről, annak ellenére, hogy a tulaj valami érthetetlen okból roppant meg volt velünk elégedve.

« vissza