A koncertek:

2024. október 24. csütörtök, Dürer Kert (1117 Budapest, Öböl u. 1., a Hengermalom utca Dunához közeli vége). Timur Lenk, Bólogató Kutya, SMRGL - Dürer Kert
2024. november 09. szombat, Szeged, Városi Rock Klub
2024. december 20. péntek. Budapest, BarHole (1074 Budapest, Dohány u. 7.)

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540

« vissza

... a 2003 április 11-ei pilisvörösvári és az április 12-dikei törökszentmiklósi koncertről

   Muszáj egyszerre elmondani a két koncert hogyisvoltját, annyira egyformák voltak. Csak fordítva. A vörösvári koncert kicsit furcsán kezdődött, aztán nagyon jól fejeződött be. A törökszentmiklósi pedig jól kezdődött, aztán nagyon furcsán lett vége. Illetve az előzmények ugyanolyanok voltak, éppen ezért ezekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Tanulságot sem.

   Másodszor voltunk Pilisvörösváron, hollári, hollári, hó. Vadkacsa vendéglő, egy diszkrét domb tetején, a várostól relatíve messze. Kilencre vártak bennünket, ennek megfelelően kilenckor már ott is volt Fisher, hogy megnyugtassa a tulajt, majd jönnek a többiek is. A nyugtatás egyszerű volt, már csak azért is, mert bruttó öt ember volt a Vadkacsában. Úgy tíz tájt már voltak többen is. Aztán fél tizenegy tájt kiderült, hogy Janó csak Zsámbékig hozta el a cintányérokat. Instant autó, majmingyá, addig tartsátok fel a tömeget.

   Dr. Peller, aki szervezte a bulit, közben elment valahová. Visszajövet megjegyezte, hogy hát, nem lettek többen. Azonnal meg is kapta az öntudatos, bár már kissé sörízű választ, miszerint "viszont még nem is ment el senki...!" Arról majd mi gondoskodunk, gondoltuk, szép lassan raktuk össze a cuccost, gyakorlatilag mindenki szart ránk, de olyan pozitívan, azaz majd lesz itt valami, de ha nem, az sem érdekes, a hangulati kérdések mind meg lesznek oldva a sörcsapból kifolyólag.
   Végül csak befutott Janó is a cinekkel, gyorsan felszerelte mindet, aztán még hosszas pöcsölés kezdődött, a szokásos fáziseltolásos pisálni kell/még sör kell vonalon. Fél tizenkettő körül járhatott, amikor nekikezdtünk, addigra már volt hangulat. Aztán ez a hangulat meg is maradt egy darabon. Bazseválgattunk, páran figyeltek, mindenki ivott, kellemes lagzihangulat terjeszkedett, tulajdonképpen ott is mindegy, hogy zenekar, vagy magnó szól.
   Aztán elkezdődött. Egyre többen szerettek meg bennünket, hirtelen táncolás is kezdődött, már biztattak is, hogy még, még, még. Nagyon karaj kis buli kerekedett, amibe még néhány műanyagszék verbális, később fizikai inzultálása is belefért.

   Törökszentmiklóson hasonló volt a nyitás, az énekerősítőt Pesten felejtettük, Monorról mentünk vissza, közben Takiék tartották a frontot, ami hasonlóan könnyű volt, mint Vörösváron. Iszogatás, gépzene-hallgatás, generál érdektelenség. Mondjuk Vörösvárral ellentétben a Gödörben sokan voltak. Befutás után gyors szerelés, sörhozás, aztán hajrá. Hasonlóan későn, mint Vörösváron. Azonnal került jópár táncoslábú ember, ejha. Csajok villogtak a parketten, mi pedig azt hittük, itt most akkorát aratunk, mint csak nagyon kevés helyen.

   Aztán a negyedik szám után szépen leült mindenki. A hatodik számnál pár ember háttal egy oszlopnak felénk fordította a fejét, de mint később kiderült, csak azért, mert a velük szemben levő oszlopon egy tévé volt. Amikor vége volt a bokszmeccsnek, ezek is eltűntek, mi pedig az egyre növekvő érdektelenség közepette nyomtuk tovább az ipart. Az érdektelenség később tüntető leszarássá fejlődött, már-már némi ellenségesség is érződött, amikor Taki az utolsó számot sem bejelentve közölte, hogy ez volt a Timur Lenk, sziasztok. Erre sem reagált senki, illetve talán egy kis megkönnyebbülés volt, hogy mégsem kell bennünket megverni, abbahagyjuk mi anélkül is.

   Úgy pakoltunk ki, hogy mindig háttal legyünk a falnak. Kint odajött hozzánk két ember, hogy nekik tetszett, de ezt csak itt kint merik megmondani, hogy bent ne legyen ebből problémájuk. Közben pár helyi ismerőssel boncolgattuk, hogy mi lehetett a baj, a skála az "úgy vélem, az interperszonális metakommunikáció volumene nem volt adekvátan reflektált"-tól a "bunkók ezek mind, bazmeg"-ig terjedtek, de igazából nem értettük a dolgot. Igazából még most sem értjük.
   Takit (róla döntöttünk úgy, hogy feláldozható) még beküldtük, hogy kérjen pénzt. Minden probléma nélkül kijutott, zsé is volt nála, állítása szerint a tulaj rezzenéstelen arccal, egy hang nélkül fizetett, szóval ő sem segített ki bennünket töméntelen információval.

   Most egy darabig nem fogunk koncertezni, illetve... nem tud valaki olcsó testőrszolgálatot?

« vissza