|
|
|||||||||||||
...az 1999. június 18-i szegedi koncertről Na végre! Szinte ideális volt az esőt kivéve, meg azt, hogy egy ember vezetett, a többiek meg ittak. Ettől a sofőr nagyon ideges lett. Később az eső elállt -pont amikor megérkeztünk-, a sofőr is leöntötte az első korsó sört, helyreállt a világrend. Alig voltunk ittasak, legalábbis az egy együttestagra vetített átlagot tekintve. Egész jól muzsikáltunk, közönség is volt, még szerettek is bennünket. Szám közben csak egyszer álltunk le, amikor Takács a pogózás hevületében ráugrott az elosztó kikapcsológombjára és minden elhallgatott. Na nem baj, lemaradtatok egy jó kis orgonaszólóról... Szidtuk a Takácsot, hogy bukta, kikapcsolta a magnót... De aztán visszatekertük a szalagot a szám elejére és tátogtunk tovább. Jessz! Buli, közönség, kedv... talán mégsem hagyjuk abba az egészet Ahogy befejeztük, már nagy volt a tömeg, úgyhogy a pultnál kértünk kb. 7 sört fejenként, majd ittunk emberül. Egyes vélemények szerint a fenti hatást nem az aneszteziológus, hanem a hipnotizőr éri el, ez egyben megmagyarázná az eddig megmagyarázhatatlannak tűnő emlékezetkieséseket is, valamint azt, hogy az ártatlan mulatozó időnként miért iszonyú kínos helyzetben tér magához. ("... Már alszol is... Két óra múlva lábraállsz, odaballagsz az első utadba kerülő rendőrhöz, megpróbálod lepisálni, ha félreugrik, kergeted. Aztán kilógó pöccsel lefekszel hanyatt a főtéren, és amikor a legtöbben vannak, hirtelen felébredsz, és nem emlékszel semmire...") Végül ismét egy Q/A: |