Hangya-story

A saroktól szekrényemig
egy fekete csík húzódik.
Hát ugyan mi az? Csak nem hangyák?
De bizony hangyák!
A szekrényemben egy félig kibontott
dobozos üdítő,
de körülötte a hangyáknak
semmi nyoma.
J ó l m e g h ú z o m a z ü d í t ő t ,
s a számból ezernyi segélykiáltás.
Ó, micsoda Holocaust!
A hangyatestek szétporladnak a fogaim között.
Még mielőtt a hangyák
teljesen beleélnék (vagy belehalnák)
magukat a helyzetbe,
megfordítom a folyamatot,
és kiengedem őket sétálni.
De addigra már a hangya-sereg
lerakatot nyitott
a Lenin-körúton.
Én pedig örömmel rikkantom,
hogy a legjobb üdítő a TOP JOY!

...

Ha lenne egy kisollóm,
levágnám a körmömet,
ha lenne egy fűrészem,
levágnám a lábamat,
s ha lenne egy présgépem,
besajtolnám magamat.

Kaukázusi rémuralom

Apró csontvázak döcögnek az úton,
Fejüket leszarja egy kibaszott nagy kujon.
Mérhetetlen büszkeség tükröződik arcukon,
Ők is tudják, hogy a legjobb borotvahab a Barbon.

Ágak-bogak szabdalják rút testüket,
Még nem felejtették el, mi az az etikett.
A krikettlabdát pofazacskójukba gyömöszölik,
Kvittek vagyunk!- kiáltjék, és egymást ölik.

Hiányolják a postást,mert elfogyott a bélyeg,
nem is tudják még, milyen finom a kéreg.
Kékre festett szemhéjukat VIM-mel dörzsölgetik,
remélik, hogy kitart még a két doboz VIM keddig.

Ennivaló nincs, de nekik nem is kell,
csak akkor, ha rájuk esik egy barom-nagy mell.
Nem mondhatják el magukról, hogy csont és bőr vagyok,
Mert a csontjuk megvan még, de bőrük elkopott.

Egyre többen elesnek a vizesárok szélén,
egyiküknek zsebében egy kurva nagy gyárkémény.
Könnyeik úgy gördülnek, mint a gördülőcsapágy,
Fogaik közt mocorog egy rettenetes nagy kád.

Derékba tört életük elég lassan telik,
a szomszédasszonyok a fridzsiderben a teheneket fejik.
Méteres nagy farkuk már nem más, mint egy kacat,
robbanékony lelkükön átesett egy malac.