A
Timur Lenk már sok mindennel megpróbálkozott a világhír és a kőgazdagság elérésére.
Illetve ha a kőgazdagság sikerül, a világhír tulajdonképpen annyira már nem
is érdekes. Próbáltunk hatni a közönség fülére a zenénkkel, értelmére a szövegeinkkel,
2001-ben a Szigeten a szemükre némi tánccal. Egyik sem jött be igazán. 2002-ben
a Szigeten új vonulatot vetettünk be a rajongói tömegbázis megalapozására:
a lelkükre próbáltunk hatni a valláson keresztül.
Ennekokáért bebizonyítottuk, hogy tulajdonképpen minden
vallásnak ugyanaz az alapja. Hosszas levéltári kutatómunka után megleltük
mindazokat az ősrégi iratokat, amelyek bizonyítják, hogy a Timurlenkizmus
(mint istenhit) volt a forrása a világban jelenleg fellelhető összes komolyabb,
transzcendencián alapuló mono- és politeista filozófiai konstrukciónak.
Következzenek hát a fellelt iratok betűhív másolatai.
Keresztény
Ómagyar Timurlenk-siralom
Lássátok felem zümtükkel, mik vogymuk? Isa pur és Timur Lenk vogymuk. Mennyei milosztban terümtevé elevé isemüküt, Timurlenkut és adá neki paradízumut. Hozzávága még tököt, érett túrót, záptojást, gyenge kerekeket, zsenge szekereket, valamint lajhárt és málét.
Mohamedán
Hindu
A maharadzsa
Szamarhatbaszta-Dzsuvaputri
ura, Brahmazsurnaliszta-Szivarpusztitta tizenkét éve uralkodott ekkoron városán,
amelyben, mi tagadás, mindenki boldogtalan volt, beleértve őt magát is. Szívét
szörnyű kórság támadta meg, melynek eredete a legjobb orvosok előtt sem akart
feltárulni. Egyszer aztán álmában zeneszót hallott, olyat, mint még sohasem,
majd egy réges - rég meghalt őse, Timur Lenk jelent meg előtte, kezét nyújtotta
felé, és azt mondta neki:
- Keress meg!
A legjobb álomfejtők is csak annyit tudtak mondani a hercegnek
az álom hallatán:
- Ha egyszer menni kell, hát menni kell!
A herceg elindult. Selyembe öltözött, kedvenc elefántja,
a smaragdhomlokú Csandra hátára díszes nepáli szőttest tett a nyereg alá,
kezébe vette kedvenc ösztökéjét, Buktadapartitcsandrát, az elektromosat, és
könnyek között elhagyta szeretett városát. Miután napokig nyelte az országút
porát, egy kereszteződéshez ért, melynél egy bodega állt, gyanús árukkal a
pultján és egy, a fényes látványtól megrémült kereskedővel a pult mögött.
- Mi van jobbra, kereskedő? - kérdezte Szivarpusztitta
- Libalátta-kacsakakaputri, nagyuram! - mondta idegesen a kereskedő
- És balra?
- Semmi más, mint Répaszottyantotta-Szalmabálaputri dicső városa - felelte
a kereskedő - én is oda tartok ha eladtam ezt a néhány megmaradt Timur Lenk
CD - t, uram.
A herceg ekkor leszállt elefántjáról, elvett egy Timur Lenk CD-t a pultról,
könnyeivel öntözte, és így szólt:
- A faszom megy olyan városba, amelynek ki sem tudom kimondani a nevét. Megvan
az, amit kerestem! -
Ezután hazasietett, és Szamarhatbaszta-Dzsuvaputri mázas
cserépből készített hangosbemondóján addig játszották a Timur Lenk CD-t, mígnem
a városban mindenki kacagott, a herceg szívéről pedig elszállt a ború utolsó
nyoma is. Még aznap rendeletbe adta, hogy városában ezután ha rá hallgat,
mindenki azt csinál, amit akar. Az ezt követő száz év volt a város aranykora,
a kalászokban búzaszem helyett tíz évig fehér por termett.
Zsidó
A rabbi
Kohnt
már hosszabb ideje kétségek gyötörték, vajon bűnös dolgot művel-e, amikor
szombatonként titokban Timur Lenket hallgat. Végül úgy döntött, a rabbihoz
fordul tanácsért. A rabbi komoran hallgatta, elgondolkodott, majd azt mondta:
- Amit én tudok, nem elég ahhoz, hogy megnyugtasson vagy megrójon téged. Amit
olvasni szoktunk, legalább is remélem hogy szoktad, Kohn, az sem tartalmaz
semmit a Timur Lenkre vonatkozólag. Többet csak titokban tehetünk, ha mindenáron
választ akarsz, fiam.
- Persze hogy akarom a választ, rabbi - mondta Kohn
Néhány óra múlva készen voltak a Kabbalával való visszaélések
évezredes történetében elkészült legkisebb Gólemmel - mintegy hét centi magas
figurát tudtak összegyúrni a szomszédok ablakaiból kikapart gittből. Ezután
ismét örök titoktartást fogadtak egymásnak, majd a rabbi ráfújta a meggyújtott
libatoll füstjét a monstrumra és az életre kelt, ásított egyet, majd leült
a félig elfogyasztott sertésmájkrémes doboz szélére, szemlátomást kissé idegesen,
hogy ilyen késői órán dolgoznia kell.
- Na mi a helyzet, nagyokosok, mámegin valami nőügy? - kérdezte a rém
- Rosszabb. Az ifjúnak erkölcsi dilemmái vannak egy bizonyos, néhanapján még
politikailag inkorrektnek is titulált zenekar szombati hallgatása kapcsán.
Mi a válasz, a túloldalon mit látsz, Löw rabbi szolgája?
- Timur Lenk, mi? Nem mondhatok semmit, ez még ott is kényes téma. De ha követed
az ujjaimat, meglátod a választ, Öcskös. Aztán pedig hagyjatok aludni.
Ekkor a
lény keze a falra mutatott, majd lassan fogyni kezdett. A falon gittel írt
betűk jelentek meg. Mire a teljes Gólem a falra kenődött, ott jól olvashatóan
az alábbi mondat jelent meg:
HA RÁM HALLGATTOK, AZT CSINÁLTOK AMIT AKARTOK! A rabbi és Kohn hosszan ültek
szótlanult az asztalnál még azután is, hogy a gyertyák elaludtak.