« vissza

... a 2003. október 10-dikei pilisvörösvári koncertről

   Az Abszolút Hallás Blues Band (ők hívtak meg bennünket, köszönjük, Dr. Peller - a szerk.) után kicsit méláztunk, nem kellene-e mondjuk Relatív Szaglás néven fellépnünk, de aztán lebeszéltük magunkat erről az olcsó poénról. Ami pedig egyszer már bejött, a Pécsi Magasfiúk Dalárdája után következve egy koncert erejéig nevet változtattunk és mint a Szegedi Tömzsi Fiúk hintettük az eszetlenséget.

   A Fetter mindig is heveny nosztalgiára késztet bennünket, annyira hasonlít a szegedi Mandlerre. Leszámítva persze a lepukkant idült alkoholistákat, legalábbis az elején, de aztán a lepukkantság eltűnik. Ez a tudatalatti otthonosság aztán először nemhogy lovat, hanem egy egész ménest ad alánk. Később persze aztán a szesz kifogja a szelet száguldó zenevonatunk vitorlája alól a talajt, de ez mit sem számít az egyre jobban felhangolódó közönség fényében (értitek, ugye? - a szerk.).

   Ebből a semmitmondó rizsázásból meg nosztalgiázásból már mindenki sejtheti, milyen volt ez a koncert: mint a Vadtulok fasztudjamelyik Douglas Adams-könyvben (a "Jobbára Ártalmatlan"-ban - a szerk.), azaz Teljesen Átlagos. Odamentünk, megvártuk az előttünk játszó zenekar végét (nem úgy, bazze, nem úgy! - a szerk.), majd bepakoltuk magunkat és az addigra ott maradt, addigra igen műértő közönségnek előadtuk a művészetünket.
   Jó érzés ez, amikor nincs teljesítéskényszer, ha elszabjuk, hát elszabjuk, a közönség úgy tekint ránk, mint megbocsátó hangulatban levő atya kissé szertelen (mondjuk ki őszintén: köcsög - a szerk.) csemetéjére, amely vendégek jelenlétében próbálja demonstrálni, milyen flottul megy már neki a "letépem a faszodat" kifejezés (a "pufajkás rémember" csak lényegesen később,a posztpubertás tájékán jön elő - a szerk.).

   Szóval a koncert. Az Teljesen Átlagos volt, mint a Vadtulok ( le ne írd még egyszer, mert ki leszel rúgva! - a szerk. ), ennekokáért közepesen fáradtan, de mindenre elszántan kezdtünk neki az Abszolút Hallás által már kellőképp kifárasztott közönség szákunkba emeléséhez (pufajkás rémember vagy, vedd tudomásul! - a szerk.), hogy ilyen frappáns hasonlatot használjunk.
   Teljesen átlagos volt az is, hogy közben ittunk, miközben a közönség is ivott, miközben zenéltünk meg ittunk, meg a közönség is ivott. Meg mi is. Zenélés közben. Talán ennek tudható be, hogy míg a zene egyre inkább heurisztikus lett (mondhatnánk talán probabilisztikusat meg még talánabb kaotikusat is - a szerk.), a hangulat egyre jobb lett, egészen a végéig, amikor is a berúgás csúcspontján mindig előadott Elmentek a Fiúk helyett (és mihelyettünk - a szerk.) már a közönség adott elő valami fenomenálisan művészit.

   Szóval azzal együtt, hogy ez a koncert Teljesen Átlagos volt (ne kezdd már megint, jó?! - a szerk.), nagyszerűen sikerült, szeretnénk mi mindig legalább ilyen koncerteket tartani, bár az jó volna, ha kissé több mindenre emlékeznénk utána, mert így rohadt nehéz koncertvéleményt írni.

« vissza