A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2002. január 19-i vekkeres koncertről

   Hát ismét. Ismét Vekker, ismét Carpetbagger, ismét alig csapolt sör, ismét alig közönség, dezsavű minden mennyiségben. Az utóbbi pár koncertünkön valamiért eléggé csökkentett üzemmódban futott a közönségszervezés, ez sem volt kivétel. Néhányan fázósan húzódtak össze a Vekker tőlünk legmesszebb eső felében, teljesen úgy festett, mintha félnének tőlünk. Most már tényleg csinálni kellene valamit, látszik, hogy ez a zenedolog erősen lefutófélben, valami újdonságot kellene felmutatnunk. Például Dörti igazán megtanulhatna bűvészkedni, Janó csapódna hozzá mint asszisztens és fejszámolóművész, Jeti lenne a kikiáltó, a háttérben Taki és Sógor leszbi-sót adnának elő, Fisher pedig le volna tiltva a színpadról.

   Sajnos mindezekkel nem készültünk, úgyhogy maradt a régi műsor. Szépen felmentünk a színpadra, amit a Carpetbagger már berendezett a szokásos megalomán módon, bár most már az előző másfél négyzetméter helyett volt kettő is, jaj de jó. Mivel látszott, hogy nem nagyon van kit szórakoztatni, elhatároztuk, hogy a magunk szórakoztatására visszafelé játsszuk el a koncertet. Egyszer ezzel már jól elvoltunk, hátha most is.
   És igen. Kezdtük a második ráadásszámmal, az Elmentek a Fiúkkal, amit akkor szoktunk előadni, ha 1.) nincs már számunk, amit eljátszhatnánk, 2.) volna, csak nem jut az eszünkbe egy sem. Aztán ráadásszámként jött a Telefon, a szokásos izmos szólókkal, jó hosszan, ahogy kell, ilyenkor már majdnem mindig részegek vagyunk, az idő látszólagosan rövidül, az ember azt hiszi, hogy még csak egy-két versszak ment le, csak az tűnik fel, hogy pl. a Sógor már a második cigijére gyújt rá szám közben, Taki pedig megivott egy korsó sört. Ezután nyilván az utolsó, együttestag-bemutató szám, a Mana-mana következett, a többi kikövetkeztethető.

   Taki a számok felkonferálásakor erősen szenvedett attól, hogy nem olvasta Dr. Dan Strassenfessen alapvető művét (Bevezetés az 1001 fő igeidőbe időutasoknak), pedig ebben le van például írva, "hogyan kell kifejezni azt, ha valami úgy volt, hogy majd bekövetkezik veled a múltban, még mielőtt sikerült volna elkerülnöd azáltal, hogy két napot előreugrottál az időben csak azért, hogy elkerüld a dolog bekövetkezését." Taki végig nem tudott attól elszakadni, hogy amit majd az előző szám után eljátszunk, az tunképpen a következő szám előtt hangzik el, nem pedig -ahogy a "félfeltételesen módosított szubinvertált plagális konjunktív szándékolt jövő a múltban" előírja- utána.

   Sok-sok küzdés után elérkeztünk az első számhoz. Addigra már lettek is néhányan, akik bemozdultak ránk, ja, közben került szénsav a csapolt sörhöz, hogy ki bírjon jönni a csapon. Utoljára még megpróbáltuk felbiztatni a jelenlevőket, hogy hangos "Előre! Előre!" (ugye ilyenkor a "Vissza!" nem használható) kiáltásokkal erőszakoljanak ki tőlünk egy első előtti számot is, de szomorúan kellett megállapítanunk, hogy így, a buli elején még nincs igazán hangulat. De aztán valaki mégis olyat tett, amire az együttes történetében még nemigen volt példa: a Sógor basszusgitárjának a végébe az illető beletűzött egy kétszázast, hogy húzzuk el neki a Szambát. Ó, jessz.
   Sőt, még a ...ööö... szakmai elismerést is megkaptuk a Carpetbagger szólógitárosától, aki valami érthetetlen okból mintha csípne bennünket. Bepakoláskor félhangosan maga elé morogta, hogy "b..meg, mi miért nem vagyunk ilyen marhák?"

   Szóval minden jó, ha eleje jó. Ezt legalább tartsátok észben, mert mi nem fogjuk, az biztos.

« vissza