A koncertek:

2024. március 23. szombat, Budapest, BARhole (1074 Bp., Dohány utca 7.) TIMUR LENK // Johnny Tea And The Noisy Boys ~ Barhole

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540

« vissza

... az Est FM-es debütálás utáni vekkeres koncertről

   Egy értékelés Csobay barátunktól annak kapcsán, hogy Zalatnay Sarolta megjelent a Playboyban.
   "Cini és Timur Lenk. Sztárok, akik felett immár könnyen eljárhat. Frissíteni kell, amit már Cini már meg is tett. Zoli, Fishi, fiúk! Mi lenne, ha ezen túl Ti is inkább ordenáré plasztiktestrészeitekről lennétek ismertek? Tömessétek meg heréiteket hektónyi szilikonnal, varrassátok fel a májatokon lévő ráncokat, gyúrjatok tokára, és műszálfecskés fotóitokat jelentessétek meg a nunamagazinokban! Úgy lesztek híresek, hogy senki sem tudja majd, hogy valaha ezek zenéltek. Mint Zini."

   A stúdió után beültünk a Vidocqba sörözni. Megállapítottuk, hogy ennél többet nem tehettünk, úgyhogy a stresszt szétcsapandó magunkba öntöttünk még pár sört, aztán koncert-tájm, átmentünk a Vekkerbe, ahol rendeltünk pár sört és vártuk a rajongótábor tömeges érkezését. Ami nem következett be sem akkor, sem később. Átlagos mennyiségű ember jelent meg, igaz, a koncert is átlagos volt.

   Ha statisztikai módszereket veszünk elő, ez az átlag úgy jött ki, hogy Dörti és Janó csak kicsit voltak ittasak, a Sógor egyáltalán nem, Fisher és Taki viszont nagyon. Koncert előtt ráadásul Dörti elkövette azt a hibát, hogy az otthonról hozott, frissen készült barackpáleszt leteszteltette velünk. Ez a tényező a zenei nívót még lejjebb vitte, bár nem szignifikánsan.
   Alapvetően Fisher teljesítménye, illetve maga Fisher volt erősen ingadozó. Ha azt tekintjük, hogy egy pontos gitárosnál a Gauss-görbe (ami a minták középértéke körüli szórást ábrázolja) egy függőleges vonalból áll, azaz mindig oda nyúl az illető, ahova kell, Fisher Gauss-görbéje meglehetősen lapos és széles volt, magyarán vagy eltalálta, mit kell játszania, vagy nem.

   Aztán egyszer csak elkezdtük. Az még ment, egész tisztességesen, a Gauss-görbe ilyentén alakulásából csak néha volt érezhető egy-egy elnyújtott, macskapárzáshangra emlékeztető disszonancia a muzsikában. Később ez szaporodott, a koncert közben ledöntött nagy mennyiségű sör következtében. Közben a zenekar lazábban ittas része is faszán ráhangolódott az erősen ittas szakasz által diktált elbaszástempóra, így az egész produkció kedélyes macskazenévé alakult, amelybe nagyon nem illett bele a színjózan basszusgitáros.
    Majd jött a pisiszünet, ami után törvényszerűen romlott egy nagyot a produkció. Rövidesen eljött az a perc, amikor a frontember, a félisten, hátrafordult, és megmondta a frankót: Neki bizony már több szám nem jut eszébe. Pedig vót még. Ettől még mondjuk a zenekar lemehetett volna a színpadról. De a zenekar maradt, de ami aztán jött, az már csak a teljes zűrzavar volt, senki sem tudta, hogy melyik számban éppen hol tart, ennek megfelelően a közönség egy érdekes időmegsokszorozódást élt meg, mert egyszerre hallhatta -jó esetben ugyanannak a számnak- az elejét, a közepét és a végét, esetleg a gitárszólót és az énekrefrént és a kiállást. Elég gyorsan hazament mindenki, talán azért, mert nem pont a klasszikus fizika megcsúfolására a legjobb inni, meg mulatni. De hát ez egy ilyen arcátlanul sokoldalú zenekar.

« vissza