A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

   Van szerencsénk itt köszönteni az egyik legautentikusabb műítészt, Perneczky "Pepe" Lászlót, aki végre egy valamennyire független külső szemlélő nézőpontjából ad betekintést egy Timur Lenk-koncert kulisszái elé.

Mayday műkritika (... a 2000. április 28-i Felvonulási téri koncertről)

   A magunk részéről szombaton Makeccal és Ivánnal először részt vettünk a Timur Lenk tánczenekar első igazi 40 000 wattos koncertjén a Felvonulási téren. Hát mit mondjak?! Mindig is tudtuk, hogy Takecék valójában nem a nagy lóvéra hajtanak, hanem az a céljuk, hogy a magyar dalirodalom gyöngyszemeit zenei kultúrmisszió keretében eljuttassák a széles néptömegeknek.

   A Munkáspárt Szabadság-majálisán se volt ez másképp. Már az odaúton azt beszéltük Makival, hogy két szcenárió várható a Timurlenk koncertre:
1) vagy figyelembe veszik a Keleti-pályaudvarig eldübörgő hangerőt és a parkban játszó gyermekeket, ezért összeállítanak egy kellemes, zenés esztrádműsort a zeneileg-szövegileg fogyaszthatóbb darabjaikból,
2) vagy a legvadállatabb bunkóparaszt dalokat fűzik csokorba, és a volt vasgyári munkások és szövőnők meg bekaphatják. Meg aztán végül a gyöngyszem is csak kagylószar.

   Persze, hogy az utóbbi jött be... Mé', mit vártatok, nem gondoltátok, hogy Alan Delon - Szamba - mana-mana vonalon megússzák a komenisták?! Úgyhogy volt ott éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse - belebaszom bunkós faszom, belefröcskölöm a magom, kibaszott dödöle, meg minden.
    Nem is csoda, hogy a Fisher-Takcsi-Sógor-Janó-Dörti team erősen megosztotta a közönséget.

   Néhány trapéznadrágos-halszálkás-zakós-barnított szódásüveg-szemüveges pártaktivista hosszasan tárgyalta mögöttünk, hogy vajon tényleg azt hallhatták-e Munka ünnepén, hogy "megfogtam a puncidat", vagy csak a kétliteres tabletta-boros flakonokba tévedésből belekeveredett valódi szőlőszármazékok okozhattak hallucinogén képzeteket. Szerencsére abban maradtak, hogy nyilván megilletődöttek a füleik a hajdani integetőtribün szellemétől, mert munkás-majálison ilyet nem mondhat senkise, nyilván csak összegerjedt a mikrofon (vagy hússzor...)

   Aztán voltak a fiatalok, akiket a blúzbumm elhaló légnyomása vagy a korai öröm mámora hozott ki délután hatra a ujjé a ligetbe. Ücsörögtek, iszogattak, tetszett nekik a hangerő, és idülten vigyorgó arccal csipegették fel a színpadról eléjük hintett humor-morzsákat. Látszott, hogy veszik a dalok szövegeit is - amit Takec az ezúttal épp megfelelő hangosítás ellenére is szükségesnek vélt prózában is végigmondani a számok előtt - mind a finoman árnyalt, cizellált és összegyakorolt összekötő szövegeket.

   A hitetlenkedők és ücsörgők mellett a Timurlenk szert tett két újdonsült, de máris oszoplos tagra is a gyarapodó fan-klubba. A koncertet ugyanis csak egy hölgy és egy úr nyomulta elejétől végig koreografikusan, mondhatnám egy fan-lédi és egy fan-szőr.
   A néni úgy hatvan és gyöngyös között járhatott, a torkán dinnyényi duzzanattal (struma), fején kötéssel. De ennek ellenére jó egyórás matróztáncot nyomott a színpad előtt -vigyázállás, majd taps és terpesz- zene volt, vagy duma, mindegy, csak pörögjön a buli. Szerintem a Timurlenk-grupie-k számára ezentúl legyen kötelező a lányoknak a kínai strandszandál - adonis cérnazokni - narancssárga alapon fehérpöttyös otthonka és fehér bézbólsapka szett, mert a néninek nagyon bejött.

   Persze a másik előtánconc dressze és mozgáskultúrája is tanulmányszerű volt a férfiemböröknek. Barna makkoscipő-fehér spór(t)zokni - narancssárga-UV-zöld- mintás bahamanadrág és lila-ezüst csíkokkal áttört szürke V-nyakú pulóver feszült a negyven kilós nem nyáron barnult testtömegre - a jakabfimihályos moonwalking a woodstocki busz dallamaira már csak hab volt a tortán.

   Csak arra kell figyelnie a zenekarnak, hogy a hírlevelet a két új csápoló-mester is folyamatosan kaphassa, hogy legyen mindig mozgás a koncerteken. Mondjuk nem mondom, hogy a www.timurlenk.hu cím hallatán láttam felcsillanni az értelemet a tekintetükben, de az információs társadalomban nyilván nekik is hamarosan lesz accessük - ha más nem, a Munkáspárton át. No, ennyit a műkritikáról, elmentem, dógomvan.

« vissza