A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

...az 1999. október 11-i SKEBU-koncertről

   Közepes. Ja, olyan felső középkategóriás. És keretes mű, legalábbis a közönséget nézve. Szerintem kicsit túlzás volt a hangerő, nem lehetett igazán érteni a szöveget, amit a koncert előtt fejenként kettő, közben franctudjamármennyi sör elfogyasztása miatt amúgy is kissé elmosódva adtunk elő. Kezdetben a közönség létszáma kb. 40 fő volt. Elkezdtünk zenélni. Jöttek az emberek. Tovább zenéltünk, még több ember jött. Már dugig volt a terem, de még nyomakodtak befelé, mi meg megvadulva hintettük a rakendrollt. Aztán megkértek bennünket, hogy tartsunk szünetet, mert a sztriptíztáncos csajok itt állnak glédában jó ideje, elunták, most már menni akarnak fel a színpadra, vagy el haza, lehet választani. A közönség nyugtalanul mocorgott, hogy mi lesz, de mi kegyesen feláldoztuk a művészetet, hadd gyöjjenek a pinák. Ezzel igen szép sikert arattunk.
   Négy csaj volt, ebből három vetkőzött, egy pedig vezette a műsort. Felhívtak a színpadra három srácot, kérdésekre kellett felelniük, helyes válasz esetén levehettek egy ruhadarabot a lányokról. Az üvöltéstől nem lehetett teljesen kivenni, de a kérdések a "Mi a márkavene az Alváz intimbetétnek?" szinten mozogtak, ha a válasz "Nemtom... Kanizsai Világos!" lett volna, az tuti határeset. Én kidúródtam, egy nő sem ér meg annyit, hogy bepisáljak miatta, mire visszajöttem, a csajok meztelenek voltak, a srácokon alsógatya. Biztosan visszakérdeztek. Közben a negyedik fehérszemély nyomta tovább a rizsát, mondjuk sokkal többet ért volna el, ha egy szó nélkül ő is levetkőzik. Mindenki boldog volt, sztriptíz vége, tömeg oszlik, mi vissza a színpadra, közönség létszáma kb. 40 fő.

   Közben megállapítottuk, hogy a Kis Csapat ismét bővült, éspedig a Slágos Emberrel, más néven a Létolvajjal. Ez a sunyi alak állandóan egy hosszú, hajlékony műanyag csövet hord magával. Odaoson az asztalhoz, a ruhaujjából kicsúsztatja a szájában végződő műanyag csövet, bele a gyanútlan mulatozó poharába, gyorsan kiszippant belőle valamennyit, majd fürgén távozik. A polgár meg nem érti, hogy mitől fogy úgy a söre, még alig kortyolt bele párat a poharába, aztán már alig van. Persze rendeli a következőt, ahhoz ismét odatörleszkedik a Létolvaj, szóval megint rendelni kell újat. Később aztán a Méregkeverő, valamint a Hipnotizőr gondoskodik róla, hogy a mámor és a rosszullét előálljon, ráadásul a többiek sem tétlenkednek. A végeredmény a legtöbb esetben igen-igen csúfos.

   Hát, most a bőség zavara vanik itten... Na, megkapjátok az egyik legjobbat..

   Sherlock Holmes és Dr. Watson piknikeznek a sherwoodi erdőben. Este lefekszenek, becsavarják magukat a pokrócaikba.
-Watson, nézzen fel. Mit lát?- kérdezi Sherlock.
- Milliónyi csillagot.
- És mit mond ez önnek?
- Hát... hogy igazán szerencsések vagyunk, hogy a világegyetem összes bolygója közül éppen a Földön lehetünk. Isten szemében porszemek vagyunk, de azért küzdenünk kellene mindennap, hogy érdemesek lehessünk áldására. Meteo- rológiailag pedig azt, hogy holnap szép, napos időnk lesz. És magának, Holmes?
- Alapvetően, kedves Watson, azt - mondja a nagy detektív - hogy valaki ellopta a sátrunkat.

« vissza