A koncertek:

2024. március 23. szombat, Budapest, BARhole (1074 Bp., Dohány utca 7.) TIMUR LENK // Johnny Tea And The Noisy Boys ~ Barhole

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540
« előző index következő »

Sue-Anne Richardson és Jeff McNemara:
Ölelj, míg jön a hajnal... - 5. rész

   John a késő délutánt egy szépségszalonban töltötte. Kevesen tudtak erről a szokásáról, kicsit szégyellte ugyanis. Tulajdonképpen nem is hiúságból járt ezekre a helyekre, hanem a testén szorgosan dolgozó könnyű női kezek ápolására, a masszázs okozta ellazulásra és a manikűr örömeire vágyott. Másrészt délutáni részegsége most zavarba ejtette, nem akart így beállítani az esti partyra, amit legjobb barátja, Jack ma este tartott, új úszómedencés házában, ami természetesen a város fölé magasodó hegyre épült, nem messze a John apja által épített palotához.
   A szépségterápia után hazament átöltözni. Rövid gondolkozás után új fehér szmokingját öltötte föl ( garden party lesz végül is - gondolta), órájára pillantott, 9 óra volt már. Hirtelen ötlettől vezérelve gyalog ment át Jackhez. A party még nem indult be igazán mikor megérkezett, Jack is el volt foglalva vendégei fogadásával, így John leült a medence partjára és csak nézelődött bele a világba, mikor a medence túlpartján észrevette Cynthiát, amint csodálatos mellei közt turkál. John fantáziája pillanatok alatt beindult. Elképzelte magát ott, ahol most az a dolog van, amit Cynthia oly nagy vehemenciával próbált kiszabadítani arról a paradicsomi helyről. Elhatározta, megszerzi a nőt. Elmosolyodott és a szerencse mellé szegődött: Cynthia pont ekkor nézett a szemébe a medencén keresztül. John felállt és férfias vadászlépteivel a nő felé indult.

   Amikor John elindult Cynthia felé, a lány érezte, hogy szíve szaporábban ver. Próbált nem tudomást venni a benne dübörgő hangzavarról, de ez elég nehezére esett.
- Üdvözlöm Cynthia! - a férfi rekedtes hangjától elindultak a mélyhűtött borsószemek Cynthia hátán.
- Üdvözlöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ismét összefutunk. Bár ha jól sejtem, ön szinte mindig mindenhol ott van. - Mondja csak Cynthia, nem mondták még magának, hogy egy kicsit túl merev? Tudja néha az az érzésem, hogy maga még szűz. Pedig ilyen csinos kis pofival biztosan sokan akarják a hátára dönteni.
- Maga sportot űz abból, hogy állandóan vérig sért? Egyébként is, ha mindenáron tudni akarja, már 17 éves korom óta nem vagyok szűz.
- Felesleges füllentenie, engem nem lehet ilyen könnyen átverni. - Ahogy John mélyen Cynthia szemébe nézett, a lány érezte, hogy elvörösödik. Zavarában nem is tudta hirtelen, hova kapjon, amikor észrevette, hogy kezei még mindig a mellei között kalimpálnak. Ahogy hirtelen kirántotta, a bal melle is előbukkant rejtekéből, szabadon hagyva mélyvörös mellbimbóját, melyen egy kis rákcsemete pihengetett édesdeden. Ezzel a helyzettel már igazán nem tudott mit kezdeni.
- Bocsásson meg, de most rohannom kell.- ezzel Cynthia fogta a táskáját, és futva indult a kijárat felé.
- Maga mindig elrohan előlem. - kiáltott a sebesen távolodó lány után John - De egyszer még úgyis elkapom.

   Ahogy Cynthia a kapu felé rohant, alig látta, hány embert sodor magával a lendülete. Csak a poharak csörrenését hallotta, de erről nemigen vett tudomást, mert azzal volt elfoglalva, hogy a melleit visszagyömöszölje abroncsukba. Egyetlen vigasza az volt, hogy nemsokára itt a másnap reggel és végre elfelejtheti ezt a bolond napot. John Woodberyt pedig valószínűleg soha többet nem látja, így nem marad senki, aki emlékeztethetné buggyant viselkedésére. Persze Cynthia nem tudhatta, hogy élete egész más fordulatot fog venni. Ha tudta volna, lehet, hogy rögtön összecsomagol és hazautazik a szüleihez. De Cynthia nem tudta, így hát hazament, és beledőlt az ágyba.

Vége az 5. résznek, folytatása következik...

« előző index következő »