« vissza
Répa-mese
Élt egyszer a Kisalföld és a Nagyalföld kereszteződésénél egy répakirály, aki egy nagy répaföldnek volt a királya. Ennek a királynak a családfája olyan mély gyökerekig nyúlt vissza, hogy aratáskor heten rángatták, mégsem bírták kihúzni a földből. Volt neki három répa-fia.
Szépen éldegélt a répakirály a fiaival a répaföldön. A répafiúk nőttek, cseperedtek, és mikor eljött az aratás ideje, a répakirály imígyen szólt hozzájuk:
- Fiaim, itt az idő, hogy elinduljatok világot látni, szerencsét próbálni. A jövő évi aratáskor várlak benneteket, és meglátjuk, ki mire vitte.
Ment, mendegélt a három répa a Körös és a Maros között, amikor találkoztak egy zöldségessel. Azt mondta a zöldságes a legnagyobbik répának:
- Gyere el hozzám a zöldségesboltomba sárgarépának!
Így hát a legnagyobb répa elszegődött egy zöldséges mellé, aki még aznap el is adta egy magányos hölgynek, aki szépen megmosta a répát, és mindenféle perverz dolgot művelt vele.
Ment tovább a két répa, betértek egy erdőbe, ahol egyszer csak megszólította őket egy rőzsehordó nő, és azt mondta a középső répának:
- Gyere el velem, jó leszel a levesembe fehérrépának!
A középső répa belement a dologba, és még aznap megfőzték ebédre, sőt még este ki is hányták!
Ment a legkisebb répa, amikor egy cukorrépaföldre ért, ahol azt mondták neki a cukorrépák:
- Gyere el te is cukorrépának!
Így hát a legkisebb répa, mivel más választása úgysem volt, beállt közéjük, és jó mélyre beásta magát a földbe.
Telt-múlt az idő, és eljött az aratás ideje, amikor a cukorrépaföldre beállított a miskolci cukorgyár képviselője. Ezt látva a kis répa így kiáltott fel:
- Hogy lehettem én ekkora marha, hogy pont cukorrépának szegődjek!
Hát ezért hívják a cukorrépát azóta marharépának.
« vissza
|