« vissza

Az ebéd

   Az ebéd az egy olyan dolog, aminek minden ember örül. Szépen megterített asztalnál, gyorsbüfénél menet közben, étteremben, díszfogadáson, vagy a legkülönbözőbb helyzetekben történhet meg, mindenképpen jó. De egy kivétel van: ha nem ízlik a kaja. Így vannak vele a kisbabák is, amikor a spenótot gyömöszölik beléjük.

   Az én találmányom ezen próbál segíteni. Ugyanis feltaláltam az önetetős ebédet. Ennek az a lényege, hogy saját magát megeteti azzal az emberrel, aki nem akarja megenni. Egyszerűen fölfalatja magát. Csak egy mikrokamerát kell beleszerelni, ami állandóan figyeli, hogy milyen arcot vág a páciens, amikor megpillantja az ebédet. Ha kellőképpen fintorog, akkor az ebéd fogja magát, és hopp! egykettőre belegyömöszöli magát a manusba. Képzeljük csak el, mennyi energiát takaríthatunk meg ezzel! Az anyukáknak nem kell órák hosszat üldögélniük a kisgyerek mellett, csak a nyakába akasztják az önetetős ebédet, és kész. Míg az ebéd megeteti magát, addig lehet mindenféle más dolgot csinálni.

   Csak az a baj, hogy a kisbabán egy idő után pszichoszomatikus tünetek kezdenek mutatkozni, mert az ebéd átveszi rajta az uralkodó szerepet. Ki tudja ugyanis, hogy az ebéd számára mit jelent az, ha megeszik? Mert az emberek számára az evés abban áll, hogy az ennivalót magukba tömik. Tehát ők vannak kívül, az ebéd pedig belül. De lehet, hogy az ebéd éppen fordítva gondolja, és elégedetten morfondírozik magában, mint egy kandírozott mandarin, hogy lám-lám, megint jóllaktam egy emberrel. És ki tudja, mi sülhet ki ebből? Lehet, hogy a sok ebéd egyszer csak összefog, és megetetik magukkal az egész társadalmat. Akkor aztán jaj nekünk! A sok ember ott fog fetrengeni az út közepén, és kétségbeesve kiabál segítségért: Nem akarok többet enni! De az ebédek kegyetlenül gyömöszölik magukat befelé.

   Ezért nem merem javasolni a jelenlegi állapotában, tovább kell fejleszteni. De hogy mégse menjen kárba az a sok konzerv (ugyanis az önetetős ebédet konzervbe csomagolják), egy kis átalakítást végzünk el rajta, ezután az ebéd saját magát megeszi. Így megspórolhatjuk a tányért is, mert még mielőtt kiöntöttük volna a konzerv tartalmát, már meg is ette önmagát. Úgy is mondhatjuk, hogy jóllakott az ebéd.

   De mivel az ebéd úgyis megeszi önmagát, be sem kell dobozolni, tehát megspórolunk egy csomó konzervdobozt. És persze az ebédidőt is, mert az evést elvégzik helyettünk a konzervek. Az ebéd szót is törölhetjük a szókincsünkből, mert ezután már úgysem tudja senki, hogy mit jelent.

   Tehát most már minden rendben van, nyugodtan megetünk aludni.
   Ja! Tegnap rémálmom volt; azt álmodtam, hogy az ebédnek nem ízlett az ebéd!

« vissza